| Déli sark : Melegkedvelő baktériumok az Antarktiszon |
Melegkedvelő baktériumok az Antarktiszon
2013.08.23. 15:30
Az alábbi cikkeket érdemes összevetni az Ősi térképek rovatban látható térképekkel és írásokkal!
Melegkedvelő baktériumok az Antarktiszon
Orosz és francia kutatók egy melegkedvelő baktérium nyomaira bukkantak az Antarktisz hatalmas, a légkörtől több millió éve elzárt tavában, a Vosztokban.
Az Antarktiszon rengeteg tó létezik a jégtakaró alatt, közülük a maga 14 000 négyzetkilométeres területével a Vosztok a legnagyobb.
A mérések szerint ilyen lenne a Vosztok-tó jég nélkül
Ezekbe a tavakba még soha nem sikerült behatolni, a tudósok csak radarméréseken keresztül tudnak róluk. A Vosztokot 3,7 kilométer vastagságú jég borítja, nem jut el mélyébe a napfény, és elvileg 15 millió éve a légkörrel sincs semmiféle kapcsolata.
A Vosztok-tó összetevőiről egy úgynevezett jégmagból következtetnek, amit egy orosz-francia kutatócsoport fúrt ki a jégpáncélból. A jégmagból eredetileg a múlt éghajlatát szerették volna megismerni, azonban annak ellenére, hogy a fúrást a jégréteg aljától 100 méterre leállították, kiderült, hogy a kapott mag alsó részei már a tó fagyott vizének darabjait tartalmazzák.
A jégben azonban olyan sötét üledékcsíkokra bukkantak, melyet a kutatók nézete szerint egy kisebb földrengés kavarhatott fel a tó fenekéről. Ebben az üledékben találta meg a csapat egy olyan baktérium genetikai nyomait, ami általában 50-60 Celsius-fokon él.
A melegkedvelő, termofil baktérium azonban a jégmagban jelentkezett. Ez egyébként nem egy gyakori faj, a Földön eddig mindössze 5-6 helyen azonosították.
A teljes cikk: (Amiből a feltételezéseket én kihagytam.)
Feltárnák a lehetetlenek hegységét
Az Antarktisz közepén rejtélyes hegyvonulat húzódik. Területét tekintve nagyjából megegyezik az Alpokkal, legmagasabb csúcsa 3500 méterre nyúlik. Az egész szerkezet több ezer méter vastagságú jég alatt pihen, ember még nem látta, senki sem tudja milyen anyagból áll, a legnagyobb talány azonban maga a kialakulása, mivel jelenlegi geológiai ismereteink alapján nem is létezhetne. Az év végére minden eddiginél nagyobb erővel kezdenek bele a rejtély felderítésébe.
A hegységet egy szovjet tudóscsoport fedezte fel még 1958-ban, el is neveztékGamburcsev-hegységnek, így tisztelegve honfitársuk, Grigorij Gamburcsev geofizikus emléke előtt. Az oroszok óránkénti 8 kilométeres sebességgel döcögtek végig a jelenlegi Vosztok állomástól a Megközelíthetetlenség Sarkáig (Pole of Inaccessibility), az óceántól legtávolabb eső pontig, mely során 50 kilométerenként szeizmikus méréseket végeztek. Szeizmikus méréseik vonala véletlenül átszelte a Gamburcsev gerincét, először fedve fel a jég alá temetett csúcsokat.
 
A Gamburcsev vonulatai a radarfelvételek szerint
A teljes cikk: (A továbbiakban 3 verzió olvasható a hegység kialakulására vonatkozóan.)
Az persze egyik tudósnak sem jut eszébe, hogy a Föld pólusváltása miatt, ezelőtt - bizonyára igen régen - a Déli sark elhelyezkedhetett a Földgömb másik területén is!
A világűr sötétjéből nézve bolygónkat a "föld" egy teljesen helytelen elnevezés. Területének hetven százalékát víz borítja, így bolygónk szikrázóan türkiz szinben pompzik, ha a távolból figyeljük. Kifejezetten a víz és a hatalmas óceánok teszik a földet egyedivé. Az óceánok a földi élet bölcsői, ők határozzák meg éghajlatunkat és adnak helyet legkülönfélébb élőlények.
Az északi féltekén a sarkvidéken nincs szárazföld.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
