Az indiai Mahabharatában és több védikus szövegben az istenek teljesen olyanok voltak, mint az emberek. A ruhájuk olyan anyagból készült, amely sokkal erősebb volt a korabeli szövetnél és a leírások szerint ápoltak, vonzó külsejűek voltak. Képesek voltak úgy helyet változtatni, hogy lábuk nem érte a talajt. Gépeiket az eposzokban vimanának nevezték, ezekből az írásokban majd tucatnyit lehet elkülöníteni. Létezik olyan leírás, ahol 230 soron keresztül taglalják, hogy kell vimanát építeni, mivel működik, hányféle célra lehet felhasználni. Biztosan állítható, hogy az atlantisziak indiai városok között repülőjáratokat üzemeltettek, amelyeknek menetrendje is fennmaradt.