Még több kérdést vet fel az a dolomitlemez, amit 1999-ben fedeztek fel egy baskíriai ház verandáján, a kőpadozatban (korábban építkezésekhez használták a környéken heverő dolomitlapokat). Előbb még csak a szélén található, különös hieroglifákra figyeltek fel, s azért emelték ki helyéből a kőlapot, hogy közelebbről is szemügyre vegyék az ősi kínai írásjegyeknek vélt véseteket, ám a megkérdezett távol-keleti tudósok egyöntetűen cáfolták a kínai eredet elméletét. Közben viszont a másfél méter hosszú, egy méter széles kőlemezt tanulmányozva, felfigyeltek az egyik lapos oldalt beborító vésetekre, kiemelkedésekre, bemélyedésekre.

S több kutató így Alekszandr Csuvirov orosz régészprofesszor is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lelet nem más, mint az Ural-vidék egy részletét ábrázoló háromdimenziós domborzati térkép... A kutatók szerint ugyanis pontosan fel lehet ismerni rajta az adott terület hegyeit, folyóit, patakjait, valamint a mára eltűnt, de egykor valóban létezett tektonikai törést, a mostanára összezárult hajdani ufai kanyont. S hogy mikor tűnt el a földkéregben képződött repedés? Mintegy 3 5 millió évvel ezelőtt... 

Szó se róla, merész elképzelés, miszerint azokban a réges-régi időkben valakik akárcsak jelenleg mi légi felvételeket készítettek a vidékről, felmérték a völgyek mélységét, a hegyek magasságát, majd számítógépbe táplálva az adatokat, a komputer által vezérelt berendezéssel domborzati térképet véstek a dolomitlemezbe. Ráadásul olyat, amelyik ha hinni lehet néhány geográfusnak pontosabb, mint a maiak... De kik és miért készíthették a térképet, már ha csakugyan térképről van szó? A miértre még csak válaszolhatunk: akárcsak a maiak, úgy ez a domborzati térkép (?) is kutatási célból készülhetett. Ám hogy kik voltak a kutatók?... A Homo sapiens, az értelmes ember a tudomány mai állása szerint mintegy 200 ezer évvel ezelőtt jelent meg a Földön. Ez, persze, nem zárja ki, hogy a jövőben nem találnak-e olyan leleteket, melyek átírhatják bolygónk történetét, s bizonyítékokul szolgálhatnak arra nézve, miszerint már évmilliókkal ezelőtt is fejlett civilizáció élte a maga életét a jó öreg Földön. Ám amíg nem találnak igazoló erejű, megkövesedett Homo sapiens-csontokat, addig még azt sem mondhatjuk, hogy egyáltalán élt-e ember azokban a rég tovatűnt időkben...

Modernkori rejtély: az uráli kőlap

2002. április 30-án a Pravda által közölt cikk szerint Alekszandr Nyikolajevics Csuvirov, a Baskíriai à llami Egyetem fizika és matematika professzora 1998-ban baskíriai kutatásai során olyan XVIII. századi dokumentumokra bukkant, melyek szerint Csandar falu határában kétszáz darab fehér kőtömb állt valaha. A keresés eredményeképp találtak egy 148×106x16 centiméter méretű, közel egy tonna tömegű kőlapot, melyet az ufai egyetemre szállítottak, és ott beható elemzésnek vetettek alá.

A vizsgálatok megállapították, hogy a kőlap három rétegből áll. Csuvirov professzor szerint az alap dolomit, a második réteg diopszidüveg, a harmadik alig pár milliméter vastag, egyfajta káliumporcelán, és valószínűleg védőrétegként funkcionált. A további vizsgálatok után a professzor azzal a kijelentéssel képesztette el a tudományos közvéleményt, hogy a kőlap az Urál-vidék háromdimenziós domborzati térképe. Úgy tűnik ezzel a megállapításával közvetlen kollégái is egyetértenek.

A különös leletet kezdetben pár ezer évesnek tartották, de a lap felületén jelzőpontként elhelyezett két kagyló, és különböző mérések alapján később már 50-120 millió évesre becsülték. „A különféle tisztítási eljárások után szabályszerű sokkot kaptunk.” – mondta Csuvirov professzor. A neves tudós szerint a kőlap pontosan megmutatja a szemlélőnek az említett táj évmilliókkal ezelőtti képét. Több interjút adott, igen kritikus hozzáállású tudósokkal vitázott, de ebből a véleményéből nem engedett. Ã llítása szerint különböző tudományterületek igen kiváló szakértőivel vizsgáltatta meg a kőlapot, akik igazolták hipotézisét.
További kőtömbök utáni kutatásnak csak anyagi akadálya van, de a professzor állítólag már tudja, hol keressen még öt, a jelenlegihez hasonló relieflapot, így csak idő kérdése, hogy többet tudjunk meg e témában.

Jurakori térkép -

Alekszandr Nyikolajevics Csuvirov, a Baskíriai Állami Egyetem fizika és matematika professzora egy kínai egyetemi hallgatóval azt kutatta, hogy letelepedtek-e kínaiak az ókorban Szibériában. Feltételezésüket alátámasztották körülbelül háromezer éves kínai feliratok, amelyekre Baskíriában bukkantak rá. A legtöbb felirat kereskedelemre vonatkozó feljegyzéseket, valamint születési és halálozási adatokat tartalmazott. A professzor az ufai főkormányzó levéltárában olyan XVII. és XVIII. századbeli feljegyzéseket olvasott, amelyek kétszáz fehér kőtömböt írnak le. Ezek Csandar falu határában állnak, és összefügghetnek az ókori kínai telepesekkel. 1998-ban egy Csuvirov által vezetett expedíció átrepült a zóna felett, de egyetlen fehér követ sem látott. Ezután a professzor néhány hetet az Ufától 120 kilométerre levő Csandarban töltött. Egy helybeli elárulta neki, hogy a szomszédja egy kőlapot őriz. 1999. július 21-én a professzor és néhány kollégája kiásta a 148 centiméter hosszú, 106 centiméter széles és 16 centiméter vastag követ. Csuvirov nemrég született unokájának tiszteletére Dása kövének nevezték el. Miután az egytonnás követ az ufai egyetemre szállították, a professzor meghökkentő elmélettel rukkolt elő, azt állította, hogy a kő az ufai tartomány domborműszerű térképe. „Orosz és kínai térképészek, fizikusok, vegyészek és geológusok megállapították, hogy a térkép három urali folyót ábrázol, a Belaját, az Ufimkát és a Szutolkát. Szintén látható rajta egy nagyon hosszú csatorna. A csatorna melletti ábra repülőtérre emlékeztet” – nyilatkozta a professzor. A kőlap három rétegből áll, 14 centiméteres alapját dolomit képezi. A második réteg, amelyen a térkép található, káliumot, magnéziumot és piroxént tartalmaz. Műszeres átvilágítás kimutatta, hogy a kőlapot precíziós szerszámokkal munkálták meg. Felületén két kagylót találtak. A Navicopsina munitus ötvenmillió éves, az Ecculiomphalus princeps pedig 120 millió éves. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a csandari kőlap része egy nagy Föld-térképnek. Feltételezik, hogy a térkép többi részét a Szokolinaja hegy mellett rejtették el. A Wisconsini Kartográfiai Intézet szakértői is megvizsgálták a térképet, és kijelentették, hogy azt légi felvétel alapján készíthették el.