Wictor Charon – Szepes Mária: ACADÉMI OCCULTA

Arkánum Szellemi Iskola 1994.

ISP 963-851-118-7-7

Ezotéria – Akasha-krónika

Az Akasha-krónika, a Beszélő Fény krónikája. A hindu titkos tradíció szerint a Kozmosz matériájának legfinomabb állaga. Átvezető híd szellem és anyag között.

Az Akasha az az ősi, minden formától mentes közeg, amely még nem anyag, de az ideánál és az akaratnál már alacsonyabb a nívója. Olyan ősi állag, amely önmagában mindig a mozdulatlanságot, nyugalmat és forma nélküli kiterjeszkedést kívánja. Mozgásba hozásához egy másik aktív – mondjuk szellemi állagnak a beavatkozására van szükség, melynek impulzusait egy bizonyos határig eltűri és formaképző törekvéseinek engedelmeskedik. A hindu kozmológia a tattváknak nevezett különböző Akasha-kombinációkból építi fel a látható kozmosz jelenségeit.

Az Akasha krónika-szerűen megőrzi a beléje kerülő ideogrammoka, dinamius formákat vagy mozgásokat, ezért a szellemi látás birtokában lévő Adeptus, a kozmikus szimbólumok ismeretében a múltnak minden alakulását és eseményét elolvashatja belőle és a jövőbe is beletekinthet.

Az Akasha-krónika úgynevezett élő szimbólumokban beszél, ami annyit jelent, hogy képei nem merev geometriai formák, hanem alakjukat az élőlényekhez hasonlóan folyton változtatják és kiegészítik. Az élő hieroglifa egy fejlődési folyamat kiindulási pontját és annak minden változását megjeleníti, s ezzel analóg az álom-szimbólumokkal. Megfejtéséhez azonban szükséges, hogy a szemlélő az Akasha-szimbólum teljes periodicitását megragadja, kiindulási pontjától annak befejezéséig.

1. Előképzés az Akasha olvasásra (10 napxfél óra)

Ez a praxis a későbbi grádusokban hatalmasan kiszélesedik. Előkészítéséhez azonban már az elméleti tanulmányok folyamán tanácsos hozzákezdeni.

Az Akasha, amely a megnyilvánult, formát öltött létvariációk minden mozzanatát feljegyzi, plasztikusan, élőn, pontosan megjegyzi, s az általa örökkévalóvá lett, dinamikus hieroglifát éppúgy levetíti annak, aki létrehozza e projekció feltételeit, mint ahogy egy vetítőgép lejátsza a filmet.

A rádió és a tévé azáltal közvetíti a hanghullámokat és rezgésekké bontott képet, hogy készüléken behangoljuk a megfelelő hullámhossz számát. Ugyanígy, az Akasha projekció megindításához szükséges, hogy saját pszichikai és mentális gépezetünkben beállítsuk a színes képet és hangot abból az időrétegből, amelyből idézni akarunk.

Ez, az analógiák tana alapján ugyancsak a hullámhossz behangolása által megy végbe. Régóta tudott tény, hogy minden struktúra és technikai találmány zseniális előképe megvan az emberi organizmusban és a terészetben is. S minél jobban megfigyeljük, annál inkább rájövünk, hogy a fizikai konstrukció mennyivel nehezebb és bonyolultabb az előképnél, s annak mintegy ortopédiájául szolgál. Mert az egész mai kultúránk, civilizációnk voltaképp nem egyéb, mint emlékezés egy elmúlt pszichikai kultúrára, amelyben nem kellettek lármás, büdös gépek.

Az Akashában való olvasás egyik kulcsa a pozitúra. A pozitúra az a hullámhossz, amellyel az időnek bizonyos rétegeit behangolhatjuk. A különféle pozitúrákkal nemcsak a múltból, hanem a jövőből is előhívhatunk eseményeket, mert a múlt és a jövő a 4. dimenzióban nyitott perspektíva, s ez a negyedik dimenzió az álom, a révület és a meditáció síkján hozzákapcsolódik a háromhoz bennünk.

Az Akashában való olvasás előgyakorlatainál azonban a múlttal lesz dolgunk. A múlt rétegeibe pedig az előrehejlás szöge szerint hatolhatunk be. Atlantiszi élményket pl. a látók arcfekvében hoztak felszínre magukban.

Ezeknél a korai gyakorlatoknál nem ajánljuk az idő mélyebb rétegeit. Elégedjünk meg olyan korszakokkal, amelyek közelebb fekszenek hozzánk. 

Válasszunk egy dátumot magunkban a múltban. Azért jó történelmi dátumokat támpontul venni, mivel azokkal kapcsolatban könnyebben tudunk megbízható adatokhoz jutni. Tanulmányozzuk a történelmi korszakot, amelyben az esemény lejátszódott. Alkossunk képet magunknak a milliőjéről, az emberekről, akik benne mozogtak, örültek, szenvedtek, intrikáltak, öltek és elpusztultak.

Nem valami aprólékos és egészen alapos anyaggyűjtésre gondolunk itt, hanem inkább arra, hogy ezek stimulusként szerepeljenek az évszámnál, amelyet hangolni, erősíteni, élesíteni kezdünk. Jó, ha a történelmi évszámot a kabbalisztikus számtábla alapján is lemérjük.

Üljünk le egy székre és hajoljunk mélyen előre, arcunkat két tenyerünkbe takarva. Minél mélyebben fekszik azonban a választott évszám a múltban, annál mélyebb legyen előrehajlásunk szöge. Misztérium szervünk fokozottabb vérellátása, a rá gyakorolt nyomás ugyanis szélesebb, intenzívebb fény-rádiuszt vetít a területre, amely felé poziturával és a számmal transzcendentális szemléletünket irányítjuk.

Ezután helyezzük ne meditációs terünkbe az évszámot valami ragyogó, világító színben, lehetőleg abban, amelyet a színterápiánál leginspirálóbbként kihangoltunk magunknak. Ennek az évszámnak izzania kell, mint a neoncsőnek. De ne pusztán szín legyen az, amit kiáraszt, hanem vele kapcsolatos ismereteink, képzeteink, hangulataink párlatát is emanálja. Különös, izgalmas szín-fény-hang-képzet esszencia ez, amely sugárzik, vibrál s hamarosan képeket, asszociációkat formál.

Mikor belső látóterünk megelevenedett a szám és pozitúra hívójelének hatása alatt – ez kb. 2-3 nap alatt megtörténik – akkor következik gyakorlataink második fázisa.

Szimbólumok formájában kérdéseket intézünk az alakító komplexumokhoz, amelynek magja maga az évszám. Ha ismereteink még nem terjednek odáig, tanítónk segítségével válasszuk ki a szimbólumot, amley kérdésünket tartalmazza. Minden korszaknak megvoltak asztromentális tendenciáit mágikusan determináló és jellemző szimbólumai.

A háromszög, vagyis a piramis, a szvasztika, a kereszt, a pentagramm, a hatágú csillag, a farkába harapó kígyó, quadrát, a félhold vagy holdsarló, a kettős kereszt, az Ankh, az Oroszlán, a Medve, a Bagoly, a korbács, a kard, stb… mind ottlobogtak már vallási, politikai, társadalmi irányzatok zászlóin, és sokszor véres jelentőséggel messzire világítottak pajzsaikról, címereikről, templomaikról.

E szimbólumokkal könnyebben ki tudjuk nyitni az Akasha széfjeit, amelyben titkos értékeit, vagy avatatlanok elől elzárt dokumentumait őrzi. Mert ezek a szimbólumok jelentik a korszak ritmusának irányító mantráját és kulcsát.

Ha elvégeztük az évszámmal való tíznapos gyakorlatot és tapasztalatainkat naponta, részletesen leírtuk, akkor láthatunk neki az alapos kutatásnak: olyan történelmi mozzanatok felderítéséhez, amelyekről nem tudtunk előzőleg, meditációnk mégis felszínre hozott valamit belőle, esetleg annál is többet, mint amennyit a történelem feljegyzett. Az ilyen összehasonlítgatás meggyőző élmények lehetőségét rejti.

      - -