|
Piri Reis térképe
2008.07.05. 20:36
 Tények:
1.) 1513-ban készült Konstantinápolyban
2.) Afrika nyugati partját, Dél-Amerika keleti partját és az Antarktisz északi partvidékét ábrázolja
3.) az Antarktiszt 1818-ban fedezték fel
4.) a térképen ábrázolt partvidék i. e. 13000 és i. e.4000. között volt jégmentes állapotban, amikor fel lehetett mérni és térképezni
5.) ebben az időszakban nem létezett olyan civilizáció, aki ezt meg tudta volna tenni!
Két rejtély:
1.) az 1513-ban készült térképen van egy kontinens, amit 300 évvel később fedeztek fel
2.) az ábrázolt antarktiszi partvidék kb. 6000 éve vole olyan állaptban, amit ábrázol
A Piri Reis által rajzolt Amerika térkép a szultáni palota, a Topkapi Szeraj múzeummá alakítása közben 1929-ben került elő. Egyetlen fennmaradt szelvénye egy egykori világtérképnek, melyet gazella bőrre rajzoltak. A térkép felirata szerint Piri Reis Dél-Amerika partvonalait és neveit Kolumbusz térképéről másolta, amelyet egy fogságába esett spanyoltól szerzett.
1929-ben, történészek egy csoportja egy különleges, gazella bőrre rajzolt térképet talált. A kutatások azt mutatták, hogy ez egy eredeti dokumentum, amelyet 1513-ban Piri Reis, a török flotta neves admirálisa készített. A térképészet volt a szenvedélye. A török hadiflottán belüli magas rangja lehetővé tette számára a privilegizált hozzáférést a Konstantinápolyi Császári Könyvtár gyűjteményéhez. A török admirális több feljegyzésben elismeri, hogy számos forrástérképet használt fel a térkép összeállításához, köztük olyan is volt, amely az ie. 4. századból vagy régebbről származott.
A Piri Reis térkép Afrika nyugati partjait mutatja, Dél-Amerika keleti partjait, és az Déli-sark északi part-vidékét. A Déli-sark északi partszakasza tökéletesen részletezett. A leginkább zavarba ejtő nem is az, hogyan tudott Piri Reis ilyen pontos térképet produkálni az Antarktisz vidékéről 300 évvel annak felfedezése előtt, hanem az, hogy a térkép a jég alatti partszakaszt mutatja. A geológiai kutatások azt igazolták, hogy a Queen Maud öböl ie. 4000 körülig lehetett jégmentes állapotban.
1960. július 6-án az USA légiereje a következőképp válaszolta meg a Keene College-ban dolgozó Charles Hapgood professzor a Piri Reis térkép értékelésére vonatkozó kérdését:
„Tisztelt Hapgood professzor,
Az Ön kérése a Piri Reis térkép egyes szokatlan részleteinek értékelését illetően szervezetünk áttekintette.
A feltevés, miszerint a térkép alsó része a Queen Maud öböl Princess Martha partját ábrázolja az Antarktiszon és a Palmer-félszigetet, elfogadható. Úgy találtuk, hogy ez a térkép leginkább logikus és minden bizonnyal korrekt értelmezése. Az a földrajzi részlet, amely a térkép alsó részén látható, feltűnően megegyezik a Svéd-Brit Antarktisz Expedíció által a jéggel borított területről 1949-ben készített szeizmikus profillal. Ez arról tanúskodik, hogy a partvidék azelőtt lett feltérképezve, mielőtt azt jég fedte volna el. Ezen a területen a jégréteg vastagsága kb. egy mérföld (1609 m – a ford. – ).
Nincs elképzelésünk sem róla, hogyan kerülhetett a térképre ez a részlet az 1503-ban feltételezetten birtokolt geográfiai tudással.
Harold Z. Ohlmeyer alezredes, USAF parancsnok”
A tudomány hivatalos álláspontja szerint az Antarktiszt borító jégréteg egymillió éves. További és alaposabb tanulmányok azt mutatták, hogy az Antarktisz legutóbb 6000 évvel ezelőttig volt jégmentes állapotban. A jégmentes időszak kezdetét illetően megoszlanak a vélemények, különböző kutatók ie. 13000 és ie. 9000 közé teszik ezt.
Közismert, hogy az első civilizáció, a hagyományos történelem szerint, a közép-keleti régióban fejlődött ki ie. 3000 körül, s ezt egy évszázadon belül követte az Indus völgyében és Kínában kibontakozó társa-dalom. Ezek szerint egyik ismert civilizáció sem lehetett képes a fenti feladat véghezvitelére.
A középkor során számos hajózási térkép forgott közkézen, amelyeket „portolani” néven neveztek, és a hagyományos hajózási útvonalakról készült pontos térképek voltak, a partvidék, öblök, kikötők, tenger-szorosok rajzaival. A legtöbb portolani a Földközi és Égei-tenger vidékéről készült, és más ismert útvonalakról, ahogy maga Piri Reis írta hajózási könyvében.
Néhányan említést tettek ugyanakkor ismeretlen földekről, és pár tengerész között keringtek speciális térképek, melyeket igyekeztek minél jobban eltitkolni. Feltételezik, hogy Columbus is egy ilyen speciális térkép birtokában volt.
Térképéhez, Piri Reis különböző forrásokat használt, melyeket utazásai során itt-ott gyűjtött össze. Ő maga is rótt megjegyzéseket a térképre, amely képet ad nekünk arról, hogyan dolgozott. Azt írta, nem felelős az eredeti mérésekért és kartográfiáért. Az ő szerepe a gyűjtőé, aki nagyszámú térkép-forrást használt. Azt mondta, hogy néhány forrás korabeli tengerészektől származott, míg mások igazi régiségek voltak, egészen az ie. 4. századig vagy korábbi időpontig visszamenőleg.
Dr. Charles Hapgood az „Ősi tengeri királyok tér-képei” című könyvében azt írja:
„Úgy tűnik, pontos információ öröklődött egyik embertől a másikra. Úgy látszik, ismeretlen személytől származnak a térképek, és talán a minósziak vagy főniciaiak által hagyományozódott tovább, akik több mint ezer éven át az ókori világ nagy hajósai voltak. Vannak bizonyítékaink rá, hogy gyűjtötték és tanulmányozták az egyiptomi Alexandria nagy könyvtárát, és az összeállítások ott dolgozó geográfusoktól származnak.”
Piri Reisnek minden bizonnyal olyan térképek jutottak a birtokába, amelyek az ókori világ legismertebb könyvtárából, az Alexandriai Könyvtárból származhattak.
Hapgood rekonstrukciója szerint ezeknek a dokumentumoknak a másolatai és néhány eredeti térkép más tudományos központokba került, például Konstantinápolyba. 1204-ben, amikor a negyedik keresztes hadjárat idején a velenceiek behatoltak Konstantinápolyba, ezek a térképek az európai tengerészek között kezdtek keringeni.
Ezen térképek többsége – folytatja Hapgood – a Földközi- és Fekete-tenger térségéről készült. De más területekről készült térképek is maradtak. Ezek között voltak az amerikai kontinens, az északi és déli-sark térképei is. Világossá vált, hogy a régi utazók egyik pólustól a másikig utaztak. Hihetetlennek tűnik, a bizonyítékok mégis azt mutatják, hogy néhány ősi utazó a Déli-sarkot is felfedezte, mikor azt még nem borította jég. Az is világos ugyanakkor, hogy olyan navigációs műszerük volt, amellyel a hosszúsági fokok pontosan meghatározhatóak voltak, s amely messze felette állt az ókor, középkor és egészen a 18. század második feléig az újkor birtokolta technikai tudásnak.
Az elveszett technológia eme bizonyítéka alátámasztja és elképzelhetővé teszi azokat a feltételezéseket, amelyek az ősi idők eltűnt civilizációjáról szólnak. A tudósok a bizonyítékok többségét elvethetik, mondván, hogy azok csak mítoszok, de vannak olyan tények, amelyeket nem hagyhatnak figyelmen kívül. Ez a bizonyíték azt követeli, hogy a többi feltételezést is nyitott elmével újragondolják.”
1953-ban egy török tengerésztiszt elküldte a Piri Reis térképet az USA Tengerészeti Hivatalának Hidrográfiai Irodájába. A térkép értékeléséhez M. I. Walters, az Iroda főmérnöke Arlington H. Mallery, a régi térképek neves szakértőjének segítségét kérte.
Hosszas tanulmányozás után Mallery felfedezte, hogyan készülhetett a térkép. Hogy ellenőrizze a tér-kép pontosságát, egy rácshálózat segítségével rávetítette a földgömbre: a térkép teljesen pontosnak bizonyult. Megállapította, hogy a part ilyen pontosságú feltérképezése csak légi úton történhetett: de ki tudhatott 6000 évvel ezelőtt repülőgépet használni a térkép készítéséhez?
A Hidrográfiai Iroda nem hitt annak, amit látott: a Piri Reis térkép alapján a jelenlegi térkép egy-két pontatlanságát is ki kellett javítaniuk! A hosszúsági koordináták meghatározásának pontossága másrészről azt mutatja, hogy aki a térképet készített, ismernie kellett a gömbök trigonometriáját, amely a 18. század közepéig nem volt ismert.
Azt a képet, ahogy a Piri Reis térkép a Queen Maud-földet, annak partvonalát, folyóit, hegyláncait, pusztáit, öbleit ábrázolja, a brit-svéd déli sarki expedíció hitelesítette (ahogy Olhmeyer Hapgoodhoz írt leve-lében olvasható); a hanghatásokon és szeizmikus méréseken alapuló vizsgálatok bebizonyították, hogy a mérföldnyi jégsapka alatt valóban ezek a földrajzi elemek találhatók.
Mindenesetre, még ha Hapgood elképzelése helytálló is, a rejtély akkor is izgató. A Piri Reis térkép olyas-valami, aminek nem kellene léteznie. Vagyis feltételeznünk kell, hogy a régmúlt időkben létezett valaki, aki képes volt ilyen térképet rajzolni; tény az, hogy a hosszúsági koordináták teljesen pontosak, ahogyan a térképet vizsgáló tudósok megállapították. Ez pedig egy olyan technológia alkalmazását bizonyítja, amelyhez legkorábban 1761-ben készített az angol John Harrison eszközt. Ezt megelőzően nem volt módszer a hosszúság megfelelő kiszámítására: száz kilomé-ternyi hibahatárokkal tudtak csak dolgozni…
Valójában Piri Reis elismerte, hogy régebbi térképek alapján készítette a sajátját: és ezek az ősibb térképek forrásul szolgáltak mások számára is.
Charles Hapgood 1953-ban írt könyvében („A Föld kérgének elmozdulása: kulcs az földtani kutatások néhány alapvető kérdéséhez”) egy teóriát vetett fel, amely megmagyarázza, hogyan lehetett az Antarktisz az ie. 4. évezredig jégmentes. A teóriát a következőképp foglalhatjuk össze: Annak, hogy az Antarktisz jégmentes volt, és ennél fogva lényegesen melegebb is, az lehet a magyarázata, hogy egy időben nem a póluson helyezkedett el. Körülbelül 2000 mérfölddel északabbra volt található. Hapgood szerint emiatt nem hatott rá a Déli-sark hideg klímája.
Az ok, aminél fogva a kontinens lefelé húzódott jelenlegi helyére, egy olyan folyamatban keresendő, amelyet „földkéreg-elmozdulásnak” neveznek. Ennek a mechanizmusnak (mely nem tévesztendő össze a lemez-tektonikával illetve a kontinensek mozgásával) során a kőzetréteg, a földkéreg teljes egésze időként helyet változtat, a belső, puhább rétegek fölött, ahhoz hasonlóan, ahogy a narancs héja, ha az lazább a húsánál, egyben mozoghat a belső részek fölött.
Erről az elképzelésről Hapgood írt Albert Einsteinnek is, aki nagyon lelkes hangú választ küldött. Bár a geológusok nem akarják elfogadni Hapgood teóriáját, Einstein nyitott volt erre az ideára. „A sarkvidéken a jég összefüggően helyezkedik el, de nem szimmetrikusan elosztva a sark környékén. A Föld forgása hatást gyakorol ezekre az asszimetrikusan elhelyezkedő tömegekre, és centrifugális hatást gyakorol, amely a földkéregre is áttevődik. Az így képződő, folyamatosan növekvő centrifugális lendület, amikor elér egy bizonyos pontot, mozgásba hozza a föld-kérget a föld többi része felett…” (Einstein előszava Hapgood könyvéhez).
Hapgood bebizonyította, hogy a Piri Reis térkép a síkgeometria alapján lett átrajzolva, a hosszúsági és szélességi paramétereket a megfelelő szögben rajzolva a hagyományos „rácson”, de szemmel láthatóan egy olyan korábbi térképből lett átvéve, amely a gömb-alapú trigonometriát használta! A térkép készítői nem-csak azt tudták, hogy a Föld gömbölyű, de azt is, hogy mekkora a kerülete!
Hapgood elküldte régi térképeinek gyűjteményét Richard Strachannak a Massachusetts-i Technológiai Intézetbe. Hapgood szerette volna tudni, milyen fokú matematikai tudás kell ahhoz, hogy az eredeti térképet elkészítse. Strachan 1965-ben azt válaszolta, hogy egy ilyen térkép megrajzolásához az alkotóknak ismerniük kell a gömbalapú trigonometriát, a Föld görbületét, a vetítés módszereit: igen magas szintű tudásra van szükség ehhez.
A lelet másik érdekessége a mai Brazília tengerpartjának részlet gazdag és közel pontos kidolgozása. Elgondolkodtató, hogy a korabeli térképek közül éppen Piri Reis alkotásán találkozhatunk először a La Plata folyó torkolatvidékének ábrázolásával, ami a mai Uruguay és Argentína határán fekszik. Vajon milyen forrásokból dolgozott a török admirális, amikor ezeket a területeket vázolta?
  
 
Felnagyítható térkép:
commons.wikimedia.org/wiki/Image:Piri_reis_world_map_01.jpg
http://www.nabataea.net/PiriReisL2.jpg
http://www.nabataea.net/PiriReisSAmerica.jpg
A térkép tökéletesen pontos, a Foltközi- és Holt tenger térségére, Észak- és Dél-Amerika partjaira vonatkozóan. De a legnagyobb csoda hogy Antarktisz körvonalai is fel vannak tüntetve. A hegyláncok és hegycsúcsok, a folyok és fennsíkok nagyon pontosan le, vannak rajzolva. Az Antarktisz hegyláncait 1952-ben fedezték fel.
Egy rácsos sablon segítségével átmásolták a régi térképet egy mai glóbuszra. A további vizsgálatok és a mesterséges holdaknak a Földről készített legutóbbi felvételei megerősítették azt a feltételezést, hogy az eredeti Piri Reis-térképet igen nagy magasságból készítet felvételeken, alapulnak, Amerika partjait és az ázsiai partokat mutatják, abból az időből, amikor a tenger vízszintje 90 méterrel alacsonyabb volt.
Piri Reis világtérképe
Piri Reis hagyatékában fellelt s az admirálisról elnevezett térképekről, melyek egyikén ezt az 1510-es években rajzolta meg a tengernagy Dél-Amerika legdélibb részétől kiindulva, jókora földnyelv nyúlik az Atlanti- és a Csendes-óceán közé, s egy még délebbi szárazulattal (az Antarktisszal?) kapcsolja össze a kontinenst.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
