Nem sokkal a második világháború előtt, az 1930-as évek derekán, néhány sarkkutató több ízben is említést tett arról, hogy felderítő útjaik során olyan furcsa fényjelenségeket észleltek, amelyeknek eredetét nem voltak képesek megmagyarázni. Ugyanis a vastag jégréteg alól reflektorszerű fénynyalábok törtek fel olyan területen, ahol tudomásuk szerint semmilyen műszaki berendezés nem létezhetett. A jelenségről szóló híreket annak idején nemcsak néhány szenzációéhes bulvárlap, hanem egy-két folyóirat tudományos rovata is közölte. A többi között megemlítették, hogy a sarkok közelében élő népek legendái szerint az Antarktisz vidékén már évezredekkel ezelőtt élt egy „furcsa” népcsoport. Akkoriban azonban ezt a területet még nem borította jégtakaró. Később, amikor az éghajlat megváltozott, az antarktiszi település lakói alkalmazkodtak az új körülményekhez, és mivel magasan fejlett civilizáció voltak, olyan technikai eszközökkel rendelkeztek, hogy még a jég alatt is várost építettek. A legenda szerint az Antarktisz lakói mindenkor elzárkózva éltek, mert mások voltak, mint a többi ember.

        Mit észleltek a pilóták?

     A „jég alatti város” lakóinak története talán meg is maradt volna a legendák világában, ha pár évvel ezelőtt, pontosabban 1999 tavaszán egy japán mentőrepülőgép pilótái nem számoltak volna be szokatlan élményükről.
     A pilóták egy szerencsétlenül járt bálnavadászhajó keresésére indultak. A Ross-tenger felől igyekeztek az Amery Ice Sheif felé. Alkonyati órán mentek arra, amikor a pilótákat váratlanul szinte elvakította egy mérhetetlen, sugarasan felfelé törő fénynyaláb. A jelenség alig 18 másodpercig tartott, de ezalatt többször is színt változtatott. Azt állították, hogy a sugárnyaláb egyetlen kis pontból tört fel, és minden jel szerint kifelé, a kozmoszba irányult...

        Újabb furcsa jelentések

     Ellenőrizhetetlen híresztelések a „jég alatti városról” az 1950-es években is felröppentek. Gyakorlatilag azonban akkoriban még semmit sem lehetett tudni a világnak e kis pontjáról, mégis sokan már akkor valamilyen kis lakóhelyet gyanítottak ott. Az Antarktiszon létesültek ugyan tudományos kutatóállomások, de ott csak néhány tudós élt, akik a rossz éghajlati viszonyok közepette ritkán, és akkor sem messzire távolodtak el az állomásoktól. Így semmiképpen sem juthattak el a „titokzátos városba”, ahogyan később mind többen nevezték azt a rejtélyes pontot az örök jég és hó birodalmában.
     Sokáig nemcsak az volt bizonytalan, mi van arrafelé, hanem az is, hogy voltaképpen hol található az a „valami”. Végül már a hatvanas évek közepén arról szóltak kósza, és soha senki által meg nem erősített hírek, hogy a rejtélyes pont valahol az ötvenkettedik hosszúsági fokon található. Ez a szélességi fok pedig, amelynek metszésében láttak valami furcsát, vagy a 86. vagy a 88. lehet. Mindez persze azt jelenti, hogy egy több ezer négyzetkilométeres területről van szó, ahol emberek szinte sohasem jártak még, és ahol az időjárás ritkán „kedvező”.

        Mit rejt egy régi térkép?

     A kutatók, akiknek az érdeklődése az Antarktisz „titokzatos városára” irányul, egy olyan régi térkép tanulmányozásában keresnek választ, amelynek elkészítése mindmáig szinte annyira rejtélyes, mint maga a legendás jég alatti település...
     A térképre, a kétségtelenül izgalmas leletre, a Topkapi palota Oszmán Birodalmi Irattárában dolgozó kutatók 1929-ben bukkantak. A mappa, amely azóta számtalan találgatásnak szolgált alapul, az Oszmán Birodalomban, a XVI. század elején készült. Az 1513-as dátummal szignált térképen egy Piri Reis nevű oszmán kapitány neve állt. A felfedezésről Paul Kahle német orientalista adott hírt először 1931-ben, Hollandiában, az orientalisták 18. kongresszusán. Kahle beszámolója valósággal megdöbbentette a kongresszus részvevőit, Piri Reis térképén ugyanis ez volt olvasható: „A partok és a szigetek Colombo térképéről másoltattak át a térképre.” Márpedig ha ez igaz, akkor ez a török térkép megoldhatná a századok óta tartó vitát, amely arról folyik: tudta-e Kolumbusz, hogy új kontinenst fedezett föl, vagy úgy halt meg, hogy azt hitte: csak egy új útvonalat talált Kína felé?
     A térkép végül nem adott választ a kérdésre. Sőt: új, még bonyolultabb kérdéseket vetett fel. Olyanokat, amelyekre mindmáig egész sor tudományos és áltudományos feltételezés keresi a megoldást.

http://abaspage.multiply.com/journal