„Ma a tanult réteg a magyar nyelvet oly módon használja, amely a nyelv belső tartalékait egyáltalán nem aknázza ki. Mikor a bonyolító életszemlélet – amely ma az úgynevezett művelt réteg sajátja – elnyomja a természetközeli életszemléletet, akkor ez a nyelvre is kihat. Egy mai művelt ember szívesebben beszél az univerzumról, a globalitásról vagy a kozmoszról, mint a világról. Divatossá vált, hogy szinte minden fontosabb fogalmat idegen szóval jelöljön a művelt beszélő vagy író. Ezzel a magyar nyelvet rendkívül sekéllyé teszik, elbonyolítja, és azt sugallja, hogy a magyar nyelv nem rendelkezik a magasabb szintű fogalmak kifejezésére alkalmas szavakkal. A nyelvezet egy akadémiai beltenyészetté, vagy szakmai rejtjelezéssé válik. Ráadásul, ez a nyelvezet a nagyközönségnek táplált szinten a félrevezetés fő eszköze.

            Mivel a Belső Ösvény természetközeli szemlélet, nyelvezet a magyar nyelv, ami megkívánja, hogy a nyelv mélységeit feltárjuk, és újra használjuk a magyar szavakat a legmagasabb szintű fogalmak kifejezésére. A Belső Ösvény a magyar ember számára egy szellemi anyanyelv érzetét kelti, mert a magyar szókincs, kifejezések, dalok, mesék és jelképek ezer szállal kapcsolódnak a Belső Ösvény tanításához.”

Csöpel Láma – Kovács Imre Barna: Titkos tanítások magyar mesékben)