A V�Z�Z�N
A Gilgames eposz nyom�n


�sszegy�ltek az istenek �s elhat�rozt�k, hogy v�z�z�nt bocs�tanak a b�n�s vil�gra. Ott volt Anu, az istenek atyja, Enlil, az istenek kir�lya, k�vet�k, Nimurta, a h�bor� istene �s Ennugi, az alvil�g fejedelme. De ott volt a f�nyes szem� Ea is, a b�lcsess�g istene, aki szerette az embereket �s � el�rulta a j�mbor Utnapistinek, hogy mit terveznek az istenek. - Ubara-Tutu fia - mondta Utnapistinek az isten -, rombold le h�zadat �s �p�ts b�rk�t helyette, ne t�r�dj vagyonoddal, �r�lj, ha �letedet megmentheted. De a b�rk�ba vigy�l magaddal mindenf�le �l�l�nyt ! Felelt Utnapisti az istennek: - Meg�rtettem szavaidat �s aszerint fogok cselekedni. De mit mondjak a v�rosban a n�pnek �s a v�ros v�neinek, ha l�tj�k k�sz�l�d�semet? Akkor �gy oktatta ki Ea az embert, akinek a megment�s�t elhat�rozta: - Mondd nekik ezt: "�gy l�tom, Enlil, Nippur istene megharagudott re�m, ez�rt nem maradhatok itt tov�bb a ti v�rosotokban, Enlil f�ldj�n. A tenger szent viz�re sz�llok, hogy E�n�l, az �n uramn�l lakozzam. De re�tok gazdags�g es�j�t bocs�tj�k az istenek, amelynek nyom�n b�vebb lesz az arat�s." M�snap hajnal hasadt�val hozz� is l�tott Utnapisti a munk�hoz �gy, ahogyan Ea meghagyta neki. Az �t�dik napon m�r a b�rka alakj�t is megtervezte, sz�zh�sz k�ny�k magasra a falakat, sz�zh�sz k�ny�k sz�lesre a tet� szeg�ly�t, hat emeletet �p�tett, k�v�lr�l h�t, bel�lr�l kilenc osztat�t. Napnyugta el�tt k�szen �llt a b�rka, Utnapisti b�cs��nnepet tartott, �ldozatot mutatott be az isteneknek �s borral meg h�ssal �s olajjal k�n�lta a n�pet. Majd megrakta a b�rk�t, felhordott r� mindent, amije csak volt, ez�st�t �s aranyat �s mindenf�le �llatot. Felvezette a b�rk�ra eg�sz csal�dj�t �s nemzets�g�t �s mindenf�le mesterembert vel�k. Samas, a napisten �gy jel�lte meg az indul�s idej�t: - Egyik este majd az, aki a s�t�ts�get bocs�tja a vil�gra, b�zaes�t hullat : akkor l�pj a b�rk�ra magad �s reteszeld be j�l az ajtaj�t! Elj�tt ez az id�: aki a s�t�ts�get bocs�tja a vil�gra, egyik este b�zaes�t hullatott a f�ldre, de hamarosan olyan s�t�t fellegek bor�tott�k el az eget, hogy Utnapisti f�lt r�juk feltekinteni. Fell�pett a b�rk�ra, elreteszelte az ajtaj�t �s r�b�zta mag�t minden vagyon�val egy�tt Puzur-Amurrira, a haj�sra. Hajnalra fekete felh�b�l mennyd�rg�tt Adad, a vihar istene, el�tte j�rtak hegyeket �s v�lgyeket �tl�pve az istenek k�vetei, Sullat �s Hanis; Irragal, az alvil�g istene leszak�tja a pill�reket, Nimurta, a h�bor� istene elsodorja a g�takat, az Annunaki nev� alvil�gi istenek f�kly�t ragadnak �s borzalmas f�nnyel �rasztj�k el a messzi vid�ket. Adad felhatol az �gig �s mindent hom�lyba takar �s sz�tz�zza a f�ldet, mint hitv�ny cser�ped�nyt. Magukat az isteneket is f�lelemmel t�lt�tte el a rettenetes vihar, f�lmenek�ltek az �gbe Anuhoz �s �gy kuporodtak le a fal mellett, mint megriadt kuty�k. Istar, a sz�phang� istenn� �v�lt�tt f�jdalm�ban: - Hogy is j�rulhattam hozz� az istenek tan�cs�ban ehhez a puszt�t�shoz! Hiszen �n magam sz�ltem az embereket, s most mint a halak ny�zs�gnek a tengerben!
Hat napon �s hat �jszak�n �t tartott a vihar, a hetedik napon azt�n elcsitult az irt�zatos erej� d�li sz�l, elnyugodtak a tenger hull�mai is �s visszah�z�dtak partjaik m�g�. Utnapisti egy kis ny�l�son kitekintett, �s k�nnyek �nt�tt�k el az arc�t, amikor l�tta k�r�s-k�r�l a pusztul�st. A vihar elcsitult, de addigra az eg�sz emberi vil�g a f�lddel v�lt egyenl�v� a v�z�z�nben. A b�rka a Niszir hegyen �llapodott meg, s a Niszir hegy szorosan fogta, a b�rka nem ingott meg, de tov�bb sem tudott menni napokig. �gy telt el tov�bbi hat nap �s hat �jszaka. A hetedik napon azut�n Utnapisti kiengedett egy galambot a b�rk�b�l, a galamb kirep�lt �s visszat�rt hamarosan, mert nem tal�lt mag�nak sehol pihen�helyet. Kiengedett akkor Utnapisti egy fecsk�t, a fecske kirep�lt �s visszat�rt hamarosan, mert nem tal�lt mag�nak sehol pihen�helyet. Kiengedett v�g�l Utnapisti egy holl�t, a holl� kirep�lt �s l�tta, hogy a v�z apad, tal�lt is hamarosan, mit faljon - �s nem is t�rt vissza t�bb�. Ekkor Utnapisti kiengedte a b�rk�b�l az �l�l�nyeket a vil�g n�gy t�ja fel�, �s �ldozatot mutatott be a hegyormon az isteneknek. Meg�rezt�k az istenek az �ldozat illat�t �s j�ttek r�, ak�r a legyek. J�tt Istar is �s felemelve dr�ga �kszereit �gy sz�lt: - Hallj�tok istenek, amint nem felejtem a dr�ga �kk�vet a nyakamon, nem felejtem el ezeket a napokat soha. J�jjenek az istenek mind az �ldozati lakom�ra, de Enlil maradjon t�vol, mert � az, aki a v�z�z�nt elhat�rozta �s az �n embereimet pusztul�sba d�nt�tte.
De megj�tt Enlil is, �s l�tta a b�rk�t �s harag t�lt�tte el a sz�v�t: - H�t m�gis megmenek�lt egy �i�l�ny! Pedig nem lett volna szabad egyetlen embernek sem �letben maradnia ! Sz�lt hozz� Nimurta : - Ki m�s tudna ilyen tervet kieszelni, mint Ea? - Megsz�lalt Ea is, �s ezt mondta Enlilnek: - Hogy is lehett�l olyan meggondolatlan, hogy v�z�z�nbe bor�tsd az eg�sz vil�got? Aki b�n�s, az b�nh�dj�k, de Utnapistinek ne akard imm�r a veszt�t. Ahelyett, hogy v�z�z�nt bocs�tott�l volna a vil�gra, t�madhatott volna oroszl�n vagy farkas az emberekre, hogy puszt�tson k�z�tt�k. Ahelyett, hogy v�z�z�nt bocs�tott�l a vil�gra, t�madhatott volna �h�ns�g az emberek k�z�tt, vagy megt�madhatta volna. �ket Irra, a puszt�t� j�rv�ny istene, �s ez is megritk�thatta volna soraikat. Egy�bk�nt nem �n magam �rultam el a nagy istenek titk�t, �n csak �lmot bocs�tottam r�, �s �, legb�lcsebb ember, ebb�l olvasta ki. Most pedig d�ntsetek r�la kedvez�en! �gy sz�lt Ea �s bel�pett a b�rk�ba, k�zen fogta Utnapistit �s �gy vezette ki �t a sz�razf�ldre, feles�g�vel egy�tt. Ott azt�n let�rdelt Utnapisti is, meg a feles�ge is, kettej�k k�z� �llt Ea, meg�rintette homlokukat �s meg�ldotta �ket: - Ezel�tt ember volt Utnapisti, de mostant�l fogva Utnapisti is, meg a feles�ge is hozz�nk, istenekhez v�lj�k hasonl�v�! Lakozz�k Utnapisti a messzes�gben, a folyamok torkolat�n�l! �s akkor az istenek elvezett�k Utnapistit messze, a folyamok torkolat�hoz, �s meghagyt�k neki, hogy ott lakozz�k.