Elalváskor az Én és az asztrál eltávoznak az emberi testből s a szellemi világban magasabb lényekkel működnek együtt, s csak felébredéskor térnek vissza. Mivel az étertest, amely az emlékezet tárolója is az embernél, alváskor a fizikai testben marad, a földi ember normálisan nem emlékezhet arra, hogy Én-je és asztrálja alvás közben mit művelt.

Ha az Én és az asztrál kilépése vagy visszakapcsolódása nem harmonikus, hanem zökkenőkkel jár, létrejönnek az álomképek. A mai fejlett tudati fokon lévő jó idegzetű, normális egészségű ember tulajdonképpen nem kell hogy álmodjék (kivéve az ún. jelző- vagy munkaálmok), míg régebbi korokban a tompább tudatú embernél az álomkép sokkal inkább velejárója volt az életnek.