Az ásványvilág csak fizikai testből áll, tehát egyetlen léttagozatú.

Amikor a fizikai testbe behatol a hozzá legközelebb álló félanyagi-félszellemi szubsztancia: az éter- vagy élettest és az anyagszemcséket rendezni és összerakni kezdi, ezzel két-léttagozatú teremtmény, a növény jön létre. (Ahol a Földön élet van, ott étertestnek is jelen kell lennie.)

Mikor pedig az éteren kívül a másik félanyagi-félszellemi szubsztancia, az asztrál is beleavatkozik a fizikai anyagba, akkor három-léttagozatú teremtmény, az állat jön létre, amelyben a növényi rostok izmokká alakultak át, helyváltoztatásra képes, vágy- és ösztönélete van s fejlett belső szervei.

Végül, amikor az említett három léttagozathoz negyedik, az Én, az Ich, a mentál – ami már szellemi, tehát örök életű szubsztancia – járul, akkor jön létre az ember, aki külsőleg, testileg a legfejlettebb emlős állatokra hasonlít, belsőleg azonban már nemcsak primitíven érezni, hanem gondolkozni és akarni is képes, s akaratát szisztematikus cselekvésbe is átvinni.

A materialista tudomány a maga primitívségében az embert pusztán anyagi lénynek tekinti. A kereszténység a 869. évi konstantinápolyi zsinat eredményeképpen két-léttagozatú lénynek minősíti („Az ember testből és lélekből áll”). Az okkultizmus a Kr. után 869 előtti időkben és az 1500-as évektől kezdve ismét háromtagozatúnak fogja fel: test, lélek, szellem. Test alatt a fizikai testet érti (esetleg az étertesttel együtt), szellem alatt az örök ’Isteni szikrát’, az Én-t.