Nem tudni, hogy anyja honnan is származott, azt sem, hogy hol töltötte gyermekkorát, hogy tizenhét évnyi uralkodás után meghalt-e, vagy tovább élt? Volt-e társuralkodója, és ha Szemenhkaré az volt, az kije volt neki?

A Wikipédiából:

Ehnaton

eredeti neve: IV. Amenhotep,

uralkodói neve: Noferhepruré-Waenré,

neve régiesebb átírásokban Ehnáton, Ekhnáton,

külföldön Akhenaten vagy Ikhnaton

Az ókori Egyiptom 18. dinasztiabeli fáraója volt, az i.e. 14. században uralkodott.

III. Amenhotep fáraó és első (értsd: fő-) felesége, Tiy királynő gyermekeként született, uralkodásuk 26. évében (Kr. e. 1362 v. 1379), III. Amenhotepet annak uralkodásának 38. évében (Kr. e. 1367 v. 1350) váltotta fel, mikor az öreg fáraó hosszas betegség után meghalt, a fiatal fáraó ekkor mindössze 12 éves volt. Ehnaton Kr.e. 1367-től 1350-ig, vagy 1350/49-től 1334/33-ig uralkodott.

Felesége és uralkodótársa volt Nofertiti (más átírásban Nefertiti, Nofre-tete stb., a név jelentése kb. „a szépség érkezése”), akinek híres mellszobra az ókori művészet egyik legszebb fennmaradt alkotása. Hat lányuk született.

Az Amarna-reform

Ehnaton a világon elsőként államvallássá tette az egyistenhitet, bevezetve az Egyiptomban régóta tisztelt, de addig elég periferikus szerepű, ekkortól Ré és Ozirisz szerepkörét is részben magába olvasztó Aton napkorongisten kultuszát, ezzel egyetlen istenre cserélve az addigi fő istenséget, Amon napistent és az egyiptomi mitológia számtalan más istenségét.

Saját nevét a reform keretében Amenhotepről („Amon elégedett”) Ehnatonra („aki hasznos Aton számára”) változtatta, uralkodásának negyedik vagy ötödik évében (Kr. e. 1364 vagy 1346) új fővárost alapított, Ahet-Atont (Aton fényhegye, ma: Tell el-Amarna), és udvartartásával odaköltözött. Forradalmasította nemcsak a vallást, hanem a művészetet is: a korábbi hagyományos ábrázolásmóddal szakítva a szobrokon és képeken realistának vagy eltúlzottan naturalistának mondható stílus uralkodott.

Uralkodásának utolsó éveiben Ehnaton társuralkodót vett maga mellé, egy Szemenhkaré nevű ifjút, aki feltehetőleg az öccse volt (egy másik, valószínűtlenebb elmélet szerint pedig a férfinak öltözött Nofertiti). Szemenhkaré Ehnaton legidősebb lányát, Meritatont vette feleségül, társuralkodóként töltött három éve, majd – Ehnaton halála után – egyedüli uralkodóként töltött nem egészen egy éve alatt igyekezett kiegyezést kötni a régi és az új vallás hívei közt. Szemenhkaré fiatalon elhunyt, halálának körülményei éppúgy nem ismertek, mint Ehnatoné.

Ezután restauráció következett be, visszatért az Amon-kultusz is. Az új fáraó, Tutanhamon, aki vagy Ehnaton öccse volt, vagy egy másodfeleségétől született fia, és körülbelül tízéves gyerekként került trónra, az általános történészi vélekedés szerint bábkirály volt. Tutanhamon hamarosan bekövetkező, rejtélyes halála után egyre zűrzavarosabb helyzetbe került az ország. A központi hatalmat végül Ehnaton volt hadvezére, Horemheb ragadta magához, akinek sikerült Egyiptom nagyhatalmi helyzetét és a központi fáraói hatalmat újból megszilárdítania.

Halála után utódja, Tutanhamon a papság nyomására visszatért a régi istenek, köztük Ámon főisten kultuszához. Ehnaton reformjai feledésbe merültek, a sivatag közepén felépített új városa nagyrészt romba dőlt, a kisebb kőtéglákból (talatátokból) konstruált épületek anyagát más építkezésekhez is felhasználták (így szerencsére sok megmaradt, ami azért fontos, mert nem egy kőtégla oldala feliratos).

Ehnaton emlékét, ahol csak lehetett, eltüntették, kivakarták a falfeliratokból, szobrainak arcát pedig összetörték, de több írásos emlékünk azért szerencsére megmaradt róla. Az egyik például egy thébai templomfal-felirat, amely valószínűleg egyik, a néphez vagy főembereihez intézett beszédét tartalmazza. Ez igen furcsa, mert benne egy talányos kifejezés található, ti. hogy a régi, Egyiptomban azelőtt tisztelt istenek (szó szerint) „megálltak” (talán működni?), beszüntették a mozgást. Ezt egy régész a többi isten és Aton – az állandóan mozgó, örökké létező napkorong, minden élet fenntartója, az egyetlen isten – szembeállításaként értelmezte.

Fennmaradt Ehnaton szobra is, amit a hagyomány szerint udvari szobrásza, a művészeti reformer Thotmesz készített. Egyik főembere, Ay (vagy Eye) főpap sírkamrájának falán pedig megtalálható Ehnaton irodalmi tehetségről igencsak tanúskodó, Atonhoz írt Naphimnusza, amit az általános vélekedés szerint valóban maga a fáraó költött.

Az említett szobor erősen feminin jelleget mutat. Ezt egyesek betegségnek (kötőszöveti Marfan-szindróma vagy valamilyen endokrin zavar), mások genetikai aberrációnak (pl. hermafroditizmus) tulajdonítják, ismét mások feltételezik, hogy valójában női uralkodó volt, férfinak maszkírozva (!), ami az egyiptomi történelemben egyszer-kétszer bizonyíthatóan előfordult (és ezzel magyarázzák azokat az adatokat, melyek biszexualitására utalnak). Ez esetben persze kérdéses, hogy lehetett volna számos gyerekének az apja...

bővebben: http://hunok.tar.hu/0268.html

//gportal.hu/gindex.php?pg=11527741

/összeállítva Az Élet virágának ősi titka II. alapján/ 

http://hiddenincatours.com/tour-of-amarna-egypt-2015-realm-of-the-renegade-ruler-akhenaten/