Közép- és Dél-Amerika civilizációinak művészete

  2006.07.21. 00:59

Közép- és Dél-Amerika civilizációinak művészete

I. e. 10 000-ben emberek érkeztek Szibériából Amerika kontinensére, egyes kutatók ezt i.e. 40.000-re teszik.
I.e. 9000-re Dél-Amerika már teljesen benépesült.
I.e. 1200 körül megszületnek az első fejlettebb kultúrák:
- az olmék civilizáció a Mexikói-öböl déli partjánál
- a chavín az ősi Peruba.

Az olmékok szertartási központjaikat a mai San Lorenzoban építik fel, majd La Venta válik a legfőbb vallási centrummá. Ez egy őserdei, mocsaras vidék volt akkoriban, ezen az ellenséges tájon épültek ezek a városszerű központok, hatalmas, mesterséges földhányásokkal, amelyek tetején fatemplomok álltak, amiket sajnos nem őrzött meg az idő. Egy helyen piramist is emeltek.
Ezek a központok méreteik ellenére nem tekinthetők igazi városoknak, mert bár vallásos szertartások idején bizonyára igen sok ember gyűlt össze, állandó lakosságuk nem lehetett több néhány száz papnál és szolgáiknál.
Szép számmal maradtak fenn tőlük hatalmas kőből faragott monumentumok (mint például a híres több tonnás kőfejek, amelyek vezetőiket vagy isteneiket ábrázolják – nem tudjuk pontosan), és kisebb jade, bazalt és obszidián szobrok is. Ez utóbbiak legtöbbje vadállatokat ábrázol – általában jaguárt, sast, cápát – gyakran emberi vonásokkal felruházva (lsd.: meditációs átváltozások).
I.e. 400-ban az olmék civilizáció lehanyatlott, a la ventai központot lerombolták – nem tudjuk kik.

I.e. 100 körül megépült az első igazi város a régi olmék területektől északra:
Teotihuachán. Építészetileg átgondolt, megformált egész volt. Mindeddig nem sikerült azonosítani a népet, amely felemelte a piramisoknak, palotáknak, házaknak és műhelyeknek ezt a hatalmas együttesét, amelynek egymással párhuzamos, illetve egymást derékszögben keresztező utcái szabályos négyszögeket alkotnak. A több ezer lakóház mindegyike téglalap alakú telken épült, átriumszerűen elrendezett, fallal körülvett belső udvarokban éltek a családok.
A város politikai és kulturális központja a 2km hosszú Halottak útja mentén felépített épületkomplexum volt.
A keleti oldalon a híres Nap piramis emelkedik (méreteiben szinte teljesen megegyezik az egyiptomi Nagy Piramissal), a Hold piramis az út északi végpontján áll. A déli szent központ az úgynevezett Ciudela templomegyüttes, ahol Quetzalcoatl, a Tollaskígyó temploma áll. Díszítésében a kígyófejek virágszirmok, vagy tollak közül néznek ki. A város szent épületei voltaképpen templomhegyek.
Teotihuachán obszidián-monopóliummal rendelkezett, és ez a fekete kő volt a művészek és iparosok legjellemzőbb nyersanyaga. Ebből készítették szobrocskáikat és maszkjaikat. A művészek igen kedvelték a geometrikus formákat, az ábrázolás általában a horizontális és vertikális elrendezettséget követi. A szimmetria szent és sérthetetlen. A szerkezet, a forma misztikáján túl a színeknek is kultikus erőt tulajdonítottak. A képzőművészet legjavát a freskók jelentették. Monumentális templomaikat hatalmas szobrokkal díszítették. Ezeken vehető leginkább észre a geometrikus stílus.
Az i.sz. 8. században a városállam drámai gyorsasággal eltűnt. Okát csak találgatni tudjuk.

Eközben 2 nagy civilizáció virágzott az Andokban a mocsikáké és a nazcáké. Ez utóbbi nép alkotta meg a nazca-vonalakat. Ezek a hatalmas, a talaj felszínén látható ábrák egy fennsíkon találhatók az Andokban és kereken 500 km2-nyi területet foglalnak el. Egyszerű módon készültek: a talaj felső, sötét rétegét félrekotorták (valószínűleg a lábukkal), így napvilágra került a világosabb alsó réteg. A rendkívül kevés eső miatt még ma, 1400 év múltán is láthatóak. Lényegében négy visszatérő elemből állnak: háromszögekből, négyszögekből, egyenesekből, kör és félkör alakú kőrakásokból. Geometrikus formákat és állatokat formáznak.
Visszatérve Közép-Amerikára, az olmékok helyét a maják vették át. A lenyűgöző fejlettségű civilizáció hat évszázadon át élte virágkorát az őserdőkben. Legjelentősebb városuk Tikal volt. Jellegzetessége 7 ikerpiramisa. A párokat tér köti össze, amelyet egy kisebb csarnok és sztélék díszítenek. Mindegyik ikerpiramis 20 év elteltét szimbolizálja. A maják piramisai lépcsőzetesek, templomaik pedig hasonlítanak a mezopotámiai zikkuratokhoz. Írásuk az egyedüli teljesen egységes és teljes írásrendszer volt az amerikai kontinensen. Alapja egy összetett szótagábécé. A szótagokat 1-1 képi szimbólum jelöli. Falakra és egyéb kőemlékekre vésték őket, illetve kódexekbe írták. Kódexeik kifényesített háncspapírból készült könyvek voltak.
A középső maja területek művészei az ember megformálására koncentráltak, a városokban talált szobrok és domborművek valóságos alakokat mintáztak meg. A stukkó domborművek figurái mellett magyarázószövegeket véstek az utókor számára.
Északon az elvontabb vallási témákat keresték.
A maja falfestmények a mindennapi életet ragadták meg, legyen az egy békés pillanat, vagy az isteneknek bemutatott emberáldozat. Ezek az események jelennek meg a kultikus célokra használt, festett kerámiákon is. Sok romváros az ott-talált agyagszobrocskáról lett híres. Ezeket formák segítségével sokszorosítani is tudták, és gyakran színezték őket.
A 9. század végén a maja civilizáció hanyatlásnak indult.
A 11. század végére már a toltékok uralták a Mexikói-fennsíkot és a Yucatán-félszigetet. A maja és a tolték kultúra keveredett, ennek legjobb példája Chizchén Itza városa. A toltékok Tula városában teremtették meg civilizációjukat. Ez a hamar kereskedelmi központtá vált. Híresek voltak a mázas agyagedényeik. Itt is számos piramishegy emelkedik az ég felé, a leghíresebb a Tollaskígyó-piramis. Az oldalát díszítő dombormű a város harcos rendjeire utal: farkasok, sasok, jaguárok.
Az 13. században aztán a tolték uralom lehanyatlott.

Ezután majdnem pontosan egy időben két nép is elkezdte terjeszkedését.

Közép-Amerikában az aztékok, akik , úgy tetszik, nem sokkal gazdagították a közép-amerikai kultúrát, csupán urai lettek hadi sikereik által. Legnagyobb tettük talán fővárosuk, Tenochitlán megalapítása volt. A város a Texoco-tó szigetecskéire épült, s a szárazfölddel széles mesterséges töltések kötötték össze. Valójában a csatornák városa volt hatalmas templomokkal és piramisokkal. Romjai ma a vízhiánnyal küszködő Mexikóváros alatt találhatók.
Az aztékoknál a véráldozat kultusza iszonyatos mértékűvé fajult, néha több 1000 embert is feláldoztak egy alkalommal.
Két évszázad alatt leigázták egész Közép-Amerikát, és minden bizonnyal tovább is terjeszkedtek volna, ha meg nem érkeznek a spanyolok és két év alatt le nem igázzák őket.

Eközben az inkák is megteremtették a maguk birodalmát, amely a mai Észak-Ecuadortól Chile közepéig terjedt. Akárcsak az aztékok, ők is egy hosszú fejlődési folyamatot tetőztek be. Készítettek tarka szőtteseket és agyagedényeket, amelyekre jellemzőek voltak az absztrakt minták, továbbá aranyból és ezüstből is készítettek dísztárgyakat.
Nagy építőmesterek voltak, ezt tanúsítja fővárosuk, Cuzco, valamint a hegyi város Machu Picchu, amely mintegy 3000 m magasságban épült az azonos nevű hegy tetején. Az építkezésekhez kőtömböket használtak, s ezeket olyan pontossággal faragták ki és illesztették össze habarcs nélkül, hogy még egy késpengényi rés sem fedezhető fel közöttük.
Az inka birodalom rövid élete a spanyolok megjelenésének tudható be. A hódítók kíméletlenül elpusztították őket.